Erdély… sokat hallottunk róla… néhányan már jártak is ott közülünk az 50 fős csoportból... de a többségnek az iskolában vagy éppen máshol hallott fogalom volt csak ez a tájegység. A Határtalanul program keretében valósággá vált. A történelem-, a földrajz - vagy éppen irodalomórákon hallottak, látottak egyszerre csak kézzelfoghatóvá váltak az utazás során.

Október 7-én, az aradi vértanúk emlékoszlopánál koszorúztunk Aradon, pár nappal később -hallgatva Tamási Áron novelláját- emlékeztünk Farkaslakán, Solymosvárhoz felmászva „belaktuk” az 1270-es években épült vár romjait. Jártunk néhány ismert búcsújáróhelyen: Máriaradnán, Csíksomlyón.Bethlen Gábor nyomdokai haladtunk Marosillyén, Gyulafehérvárott. A Hunyadiak kora és a család története elevenedett meg előttünk Kolozsvárott és Vajdahunyad várában.Bejártuk Erdély népeinek földjét: a szászok „országát” (Nagyszeben, Brassó), a székhelyek hazáját(Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely), a magyarok városait, falvait (Nagyvárad, Kolozsvár), a románok területeit. Ismerkedtünk emberekkel, szokásokkal, vallásokkal. Barangoltunk a Békás-szorosban, a Gyilkos-tó partján, a Tordai hasadékban. A bátrabbak kötélpályán is élvezhették a vidék levegőjét. Rácsodálkoztunk a Fogarasi - havasok hófödte csúcsaira (bár napközben 24 fok volt!). A reggeli párában sejtelmes volt a Medve-tó Szovátán. (Szívesen láttunk volna élőben nagy barna medvét – de úgy látszott ők nem voltak kíváncsiak ránk!) Torockó Székely kövének meghódítása újabb programot jelent… majd egyszer…
Déván járva az ismert ferences rendi szerzetes, Böjte Csaba által alapított árvaház lakói nyűgözték le a csoport tagjait. A gyerekekkel való találkozás és a közös táncház sokáig emlékezetes marad számunkra.Különleges hangulata volt az estéknek. Szervezőink a falusi turizmus keretében biztosítottak szállást. Így találkozhattunk és beszélgethettünk bukovinai székely családokkal, csángókkal és az Erdély területén élő magyarokkal. A hosszú út során - bár a 6 nap kevésnek bizonyult- ízelítőt kaptunk Erdély arcaiból. Idegenvezetőnk további információinak is köszönhetően felkerültek a „bakancslistákra” olyan helyek, amelyek most nem fértek bele az időbe. (A fotókat Palkóné Nagy Zsuzsanna és Papp György készítették)